Csináld most!

A dolgok megvalósításának kulcsa az, hogy cselekszünk.
Az önindító a Csináld most!

Amíg csak élsz sohase mondd magadnak azt, hogy Csináld most!, ha csak nem csinálod végig, amit elhatároztál. Amint kívánatos, hogy cselekedj, és a Csináld most! Szimbólum bevillan a tudatalattidból a tudatodba, azonnal cselekedj!

Gyakorold, hogy kis dolgokban azonnal és pozitívan reagálj a Csináld most! önindítóra. Ennek eredményeként hamarosan ki fog benned alakulni az a reflexszerű válaszreakció, az az erős szokás, hogy a rendkívüli helyzetekben, vagy amikor felmerül a kedvező lehetőség, azonnal cselekedj.

Mit jelentett az önindító egy hadifogoly számára!

Kenneth Erwin Harmon civilként szolgát a haditengerészetnél Manilában, amikor a Japánok partra szálltak. Elfogták és két napig egy szállodában tartották, majd hadifogolytáborba vitték.

Az első nap Kenneth meglátta, hogy az egyik szobatársa párnája alatt egy könyv van. „Kölcsönkaphatom?” – kérdezte. A könyv a Gondolkozz és gazdagodj! Volt. Kenneth olvasni kezdte. Miközben olvasta, találkozott a legfontosabb élő személlyel, aki birtokában van annak a láthatatlan talizmánnak, amelynek egyik oldalára az NLB (Negatív Lelki Beállítottság), a másik oldalára a PLB (Pozitív Lelki Beállítottság) betűk vannak vésve.

Korábban a kétségbeesés már kezdett eluralkodni rajta. Rettegett attól, hogy talán kínozni fogják, sőt, esetleg meghal a fogolytáborban. De most, hogy olvasta a könyvet, beállítottsága a reményre váltott. Vágyott arra, hogy övé legyen a könyv. Szerette volna, hogy vele legyen a rá váró nehéz napokban. Beszélgetve a könyvről a fogolytársával rájött, hogy a Gondolkozz és gazdagodj! a tulajdonosa számára is nagyon sokat jelentett.

- Lemásolhatom? – kérdezte tőle.

- Természetesen, láss neki – hangzott a válasz.

Kenneth Harmon alkalmazta a receptet, hogyan kell a dolgokat megcsinálni. Azonnal nekilátott a dolognak. Lázas sietséggel kezdte gépelni a szöveget. Szót szó után, lapot lap után, fejezetet fejezet után. Éjjel-nappal dolgozott, mivel rettegett annak lehetőségétől, hogy bármelyik pillanatban elvihetik.

Jó is volt, hogy ezt tette, mert egy órával azután, hogy az utolsó lapot is legépeltefogvatartói elvitték a hírhedt Santo Tomas fogolytáborba. Időben fejezte be, mert időben kezdte el. Kenneth Harmon magánál tartotta a kéziratot három év, egy hónap során, amíg fogoly volt. Újból és újból elolvasta. És táplálékot szolgáltatott neki a gondolkozáshoz. Lelkesítette őt, hogy bátorságot fejlesszen ki magában, terveket kovácsoljon a jövőre, hogy megőrizze fizikai és lelki egészségét. Santo Tomas sok foglya állandóan gyengélkedett fizikailag és lelkileg is, mert rosszul táplálták őket és féltek – féltek a jelentől és féltek a jövőtől. „De amikor elhagytam Santo Tomast, jobban éreztem magam, mint amikor internáltak. Jobban fel voltam készülve az életre, nyitottabb, éberebb voltam lelkileg” – mesélte Kenneth Harmon. Megérezheted, hogy milyen volt a gondolkozásmódja, az alábbi mondásából:

„A sikert állandóan gyakorolni kell, különben szárnyat növeszt és elszáll.”

Most! Ez a legalkalmasabb a cselekvésre.

Mert ha valaki elsajátította annak a titkát, hogyan lehet a dolgokat megcsinálni, ez az egyén negatív lelki beállítottságát pozitívra változtathatja. A nap, amely az összeomlás napja lehetett volna, boldog nappá válhat.

(Napoleon Hill - W. Clment Stone: A siker titka: pozitív lelki beállítottság)

A várakozások törvénye

Ez a törvény kimondja, hogy amire meggyőződéssel számítunk, az önmegvalósító próféciává válik. Másként fogalmazva: az életben nem feltétlenül azt kapjuk, amit akarunk, hanem azt, amire számítunk, amit várunk.

Várakozásainknak hatalmas befolyásoló ereje van. Hatással van emberek viselkedésére és dolgok alakulására – méghozzá oly módon, hogy ami történik, összhangban van a várakozásainkkal.
Bizonyos módon saját életünk jósai vagyunk, mert ahogy beszélünk, hogy gondolkozunk, alapvetően meghatározza, hogyan alakulnak számunkra a dolgok.

Egy kísérlet

Dr. Robert Rosenthal, a Harvard Egyetem professzora Pigmalion az osztályban című könyvében leírja, milyen óriási hatása van a diákok teljesítményére az,
hogy milyen várakozás él a tanárban velük kapcsolatban.
Azt tapasztalta, hogy ha a diáktól jó teljesítményre számítanak,
jobb eredményt ér el, mint ellenkező esetben.

A hatvanas évek végén Dr. Rosenthal végzett egy kísérletet.

Az év elején három tanárt behívattak az igazgatóhoz,
aki a következőt mondta nekik:
„Megfigyeltük tanítási módszereiket, és arra következésre jutottunk, hogy önök az iskola három legjobb tanára. Kitüntetésként mindegyikük kap egy osztályt, amelyben a legtehetségesebb diákjaink vannak. Egy nemrég végzett IQ teszt alapján válogattuk ki őket.Azt várjuk tőlük, hogy eredményeik 20-30 százalékkal javulnak az előttünk álló évben. De mivel nem akarjuk, hogy diszkriminációval vádoljanak, azt szeretnénk, ha mindez köztünk maradna.
Nem fogjuk elmondani a szülőknek, és önök se mondják el a diákoknak,
hogy speciálisan összeválogatott osztályokról van szó.”

A tanárok boldogok voltak. Minden tanár álma, hogy az osztálya csupa tehetséges gyerekből álljon. Lelkesen tértek vissza az osztályaikhoz.

Az év során követték az osztályok teljesítményét, és figyelték a tanárok tevékenységét. Látható volt, hogy nagyobb lelkesedéssel végzik munkájukat. Türelmesebbek voltak azokkal a diákokkal, akik kicsit nehezebben értettek meg a dolgokat. Több időt fordítottak arra, hogy az órákon kívül is segítsék tanítványaikat. Ha a gyerekek valamit nehezebben értettek meg, a tanárok úgy gondolták, nem a tanítványokkal van a baj, hanem a magyarázatukkal.

Az év végén a három osztály nem csupán az iskolában volt a legjobb, hanem egész San Francisco-öböl környékének iskoláit tekintve is.
Ahogy várták, 20-30 százalékkal javultak az eredmények.

Amikor az eredmények ismertté váltak, az igazgató ismét behívatta a tanárokat. Gratulált nekik a csodálatos évhez. A tanárok megköszönték az igazgatónak, hogy lehetőséget adott nekik ilyen kiváló képességű gyerekek oktatására.

Az igazgató ezután elmondta, hogy mindez egy kísérlet része volt. A tanulók egyáltalán nem voltak kivételes képességűek, találomra választották ki őket.
Többségük nagyon is átlagos képességű.
A tanárok meg voltak lepve.

Hogyan lehettek olyan jók a diákok,
hogy elérték a megjósolt eredményjavulást?

Aztán rájöttek, hogy az ok egyszerű: tanárként kiváló munkát végeztek.

Az igazgató ezután elmondta azt is, hogy őket is véletlenszerűen választották ki.
Vagyis mindent azonosnak lehetett venni a kísérletben.
Az igazgató várakozásai a tanárokkal szemben egyértelműek és világosak voltak.

Ezt mondta: „Önök kiváló tanárok, és én azt várom önöktől, hogy kiváló eredményeket érjenek el kiváló képességű diákjaikkal.”

A diákok nem ismerték a tanárok velük kapcsolatos várakozásait.
Ám a tanárok úgy kezelték őket, mint akik kiváló képességűek, akiktől azt várják,
hogy képességeikkel összhangban teljesítsenek.

A várakozások alapja mindkét esetben hamis információ volt. Ám a várakozások mindkét esetben önmegvalósító jóslatként működtek.

Ez nagyon fontos.

A várakozásaink befolyása azzal arányos,
milyen mértékben tartjuk hitelesnek a forrást.
Minél inkább felnézünk a másikra,
annál nagyobb hatása lesz az önmagunkkal szembeni várakozásokra.

(Brian Tracy: Maximális teljesítmény)

T. Harv Eker: A milliomos elme titkai
(3. rész)

A gazdagság tételei

6. gazdagsági tétel

A gazdagok nagyra becsülik a többi gazdag és sikeres embert.
A szegények neheztelnek a gazdag és sikeres emberekre.

Az az igazság, hogy a gazdagokra haragudni biztos módszer arra, hogy örök életünkben szegények maradjunk. Mindnyájan a szokásaink rabjai vagyunk, és ahhoz, hogy ezen, vagy bármely más szokásunkon túltegyük magunkat, sok gyakorlásra van szükség. Gyakorold, hogy tisztelettel adózz a gazdagoknak ahelyett, hogy haragudnál rájuk.

A lényeg, hogy ha irigyeljük az emberektől, amijük van, vagy bármilyen formában neheztelünk rájuk miatta, akkor mi sosem kaphatjuk meg azt!

7. gazdagsági tétel

A gazdagok a pozitív beállítottságú, sikeres emberek társaságát keresik.
A szegények a negatív beállítottságú vagy sikertelen emberek társaságát keresik.

A sikeres emberek sikeres emberekkel veszik körül magukat, hogy ösztönzést kapjanak tőlük. Példaképnek tekintik a többi sikeres embert, akitől tanulhatnak. Ha gazdag akarsz lenni, át kell alakítanod belső modelledet, hogy elhidd, minden tekintetben vagy olyan jó, mint bármelyik milliomos.

„ Ha ők képesek rá, én is képes vagyok!”

8. gazdagsági tétel

A gazdagok készek menedzselni magukat és az értékeiket.
A szegények rossz véleménnyel vannak az eladásról és az önmenedzselésről.

A menedzselés elutasítása a siker egyik legnagyobb akadálya.

Hogyan kereshet sokat akár a saját vállalkozásában, akár más képviseletében az, aki nem hozza az emberek tudomására, hogy ő és a terméke léteznek? Még ha alkalmazottként is dolgozik valaki, minden bizonnyal hamarosan háttérbe szorul a cégénél, ha nem hajlandó menedzselni saját erényeit.

Ha hiszel benne, hogy amit nyújtasz, igazi segítség az embereknek, kötelességed a lehető legtöbbeket értesíteni erről.

9. gazdagsági tétel

A gazdagok nagyobbak, mint a problémáik.
A szegények kisebbek, mint a problémáik.

A siker titka az, hogy ne próbáljuk elkerülni a problémákat, szabadulni tőlük, vagy elhúzódni előlük, inkább fejlesszük magunkat olyan szintre, hogy nagyobbak legyünk bármely problémánál.

A gazdag és sikeres emberek a megoldásra koncentrálnak.

10. gazdagsági tétel

A gazdagok kiválóan tudnak elfogadni.
A szegények rosszul tudnak elfogadni.

Vedd észre: csak tőlünk függ, mennyire tartjuk magunkat értékesnek. Mindennek csak az a jelentése, amivel felruházzuk. Ha azt mondjuk, hogy értékesek vagyunk, akkor azok vagyunk. Ha azt mondjuk, hogy értéktelenek vagyunk, akkor azok vagyunk.

Ha nem vagy hajlandó elfogadni, megrövidíted azt, aki adni akar neked!

Amikor nem vagyunk készek a maradéktalan elfogadásra, arra késztetjük a világmindenséget, hogy ne adjon nekünk.

A pénz csak felerősíti azokat a jellemvonásokat,
amellyekkel az ember amúgy is rendelkezik.

11. gazdagsági tétel

A gazdagok az eredményeik alapján várnak javadalmazást.
A szegények az idejük alapján várnak javadalmazást.

Nem baj, ha biztos fizetésünk van, feltéve, hogy annyit keresünk, amennyire a képességeink jogosítanak. Csakhogy ez általában nem így van.

A gazdagok azt szeretik, ha az eredményeik alapján fizetnek nekik. Hisznek magukban. Hisznek az értékeikben és abban, hogy használni is tudják.

Sose legyen jövedelemplafonunk!

12. gazdagsági tétel

A gazdagok „is-is” elven gondolkoznak.
A szegények „vagy-vagy” elven gondolkoznak.

A gazdagok a bőség világában élnek, a szegények korlátok között.

A gazdagok abban hisznek, hogy megkaphatják az egész tortát, és meg is ehetik.

A középosztályhoz tartozók abban hisznek, hogy az egész torta túl sok, ezért csak egy szeletet vesznek belőle. A szegények nem hiszik, hogy megérdemlik a tortát, ezért fánkot vesznek, és a lyukra koncentrálnak a közepén, azután csodálkoznak, hogy miért csak a „semmi” jut nekik.

13. gazdagsági tétel

A gazdagoknak a vagyonuk fontos.
A szegényeknek a munkából származó jövedelmük fontos.

A gazdagok értik a vagyon és a munkából származó jövedelem közötti különbséget. A munkából származó jövedelem fontos, de csak egyike a vagyont meghatározó négy tényezőnek. (Jövedelem, Megtakarítások, Befektetések, Egyszerűsítés)

Ahová figyelem irányul, ott energia áramlik, és eredmények mutatkoznak.

14. gazdagsági tétel

A gazdagok jól kezelik a pénzüket.
A szegények rosszul kezelik a pénzüket.

A szegények rosszul bánnak a pénzükkel, vagy kifejezetten kerülik a pénz témáját. Sokan nem szeretnek pénzzel foglalkozni, mert egyrészt korlátozva érzik magukat a szabadságukban, másrészt azt mondják, nincs elég pénzük ahhoz, hogy foglalkozniuk kelljen vele.

Amíg nem mutatjuk, hogy kezelni tudjuk, amink van, nem kapunk többet.

A pénzkezelési szokásaink fontosabbak, mint az összeg.

15. gazdagsági tétel

A gazdagok a pénzüket dolgoztatják.
A szegények a pénzért dolgoznak.

A legtöbben úgy nőttünk fel, hogy azt programozták belénk: „Keményen meg kell dogozni a pénzért.” Ugyanakkor nagyon valószínű, hogy nem tanították meg, hogy ugyanolyan fontos „ a pénzt dolgoztatni a magunk javára.”

Az embernek igenis meg kell dolgozni a pénzért. A gazdagoknál azonban ez csupán átmeneti állapot. A szegényeknél örökké tart. A gazdagok felismerik, hogy nekik csak addig kell keményen dolgozniuk, amíg a pénzük eleget nem dolgozik helyettük.

Tisztában vannak vele, hogy minél többet dolgozik a pénzük, nekik maguknak annál kevesebbet kell dolgozniuk.

16. gazdagsági tétel

A gazdagok akkor is cselekszenek, ha félnek.
A szegényeket meggátolja a félelem.

Minthogy a szokásaink rabjai vagyunk, gyakorolnunk kell, hogy félelmeink, kétségeink, aggodalmaink, bizonytalanságunk, kényelmetlenségünk ellenére cselekedjünk, illetve , hogy olyankor is cselekedjünk, amikor nincs kedvünk hozzá.

Aki csak azt hajlandó megtenni, ami könnyű, annak nehéz lesz az élete. Aki hajlandó megtenni, ami nehéz, annak könnyű lesz az élete.

17. gazdagsági tétel

A gazdagok folyamatosan tanulnak és fejlődnek.
A szegények azt hiszik, már mindent tudnak.

A gazdagok tudják: „ha sikeres leszek, azt tehetem, amit tennem kell ahhoz, hogy enyém legyen, amit akarok, beleértve a sok pénzt.”

Ahhoz, hogy a legjobban fizessenek, a legjobbnak kell lennünk.

„Aki ma mester, nulla volt egyszer.” (T. Harv Eker)

A milliomos elme titkai "lerántja a titokzatosság leplét arról, hogy miért adatik egyeseknek gazdagság, míg mások egész életükben küszködnek. Aki a siker mélyen gyökerező okaira kiváncsi, olvassa el ezt a könyvet." (Robert G. Allan)