Jövőkép
Csak azt ragadhatod meg, amit magad előtt látsz

Nincs lepattogzott festék…és minden ló szökell

A huszadik század legnagyobb álmodozója Walt Disney volt.
Annak az embernek, aki képes volt megalkotni az első hangos rajzfilmet, az első teljesen színes rajzfilmet és az első egész estét betöltő animációs mozifilmet, kétségkívül volt jövőképe.

Disney képzeletének legnagyobb remekművei azonban Disneyland és a Walt Disney World.
És ezeknek az elképzeléseknek a szikrája egy váratlan helyzetből pattant ki.

Abban az időben, amikor a két lánya még kicsi volt, Walt szombat délelőttönként egy Los Angeles környéki vidámparkba szokta elvinni őket. A lányok élvezték a dolgot, Walt nemkülönben. Egy vidámpark a gyerekek paradicsoma csodálatos légkörrel: a pattogatott kukorica és a vattacukor szaga, a mutatványokat hirdető feliratok harsány színei és a gyerekek sikítozása, amikor a hullámvasút egy emelkedő után a mélybe zuhan.

Waltot kiváltképp a körhinta ragadta meg. Ahogyan közeledett felé, ragyogó képek kavargását látta körbe-körbe száguldani a gőzorgona lendületes zenéjére. Amikor azonban odaért, és a körhinta megállt, észrevette, hogy megcsalta a szeme. Ütött-koptt lovakat látott, amelyek festéke felhólyagzott és lepattogzott, és arra is felfigyelt, hogy csak a külső sorban lévő lovak mozogtak fel és alá,
a többi élettelenül állt, a padlóhoz csavarozna.

A kiábrándulás hatására nagystílű jövőkép bontakozott ki a rajzfilmkészítő előtt. Lelki szemeivel egy olyan vidámparkot látott, ahol az illúzió nem foszlik szét, ahol a gyerekek és a felnőttek a kopottasság ama árnya nélkül élvezhetik a vurstli-hangulatot, amely sok cirkuszra és utazó vidámparkra rátelepedik.

Waltnak Disneyland lett az álma.

Ahogyan Larry Taylor Be an Orange (Légy narancs!) című könyvében megállapította, Walt jövőképét következőben lehet összefoglalni:

„Nincs lepattogzott festék. És minden ló szökell.”

A jövőkép a vezető legnagyobb kincse, amit semmiképp sem nélkülözhet. Hogy miért? Mert a jövőkép vezeti a vezetőt. Ez festi elé a célt. Ez lobbantja, és táplálja benne a tüzet,
vonzza előre,
s egyben a követőit is ez lelkesíti fel.

A jövőkép a bensődből fakad!

A jövőkép a múltadból merít!

A jövőkép kielégíti mások szükségleteit!

A jövőkép segít összegyűjtened az erőforásokat!

A nagy vezető a szenvedélyéből, nem a pozíciójából merít bátorságot jövőképe megvalósításához.
(John C. Maxwell)

A jövő azoké, akik meglátják a lehetőségeket, mielőtt még nyilvánvalóvá válnának.
(John Sculley)

(John C. Maxvell:
A vezető 21 nélkülözhetetlen tulajdonsága)

Tanulékonyság

A jó vezető is holtig tanul

Aki csavargóruhában érte el a sikert

Ha egy apró bajusszal parádézó emberke képét látod, aki sétapálcát forgat, és buggyos nadrágot, nagy, ormótlan cipőt és keménykalapot visel, rögtön tudod, hogy Charlie Chaplin az. Csaknem mindenki felismeri őt. Az 1910-es és 1920-as években ő volt a leghíresebb és legismertebb ember a világon.

Chaplin születésekor senki sem jósolt volna neki nagy hírnevet. Az angol varietészínészek fiaként szegénysorba született Chaplin már kisgyerekként az utcán találta magát, amikor az édesanyját intézetbe zárták. Miután éveket töltött menhelyeken és árvaházakban,
a színpadon kezdett el dolgozni, hogy eltartsa magát.

Tizenhét éves korára már gyakorlott előadóművész volt. 1914-ben, a húszas évei derekán, Mack Sennetnek dolgozott a hollywoodi Keystone Studiosban, és heti százötven dollárt kapott. A filmszakmában töltött első éve alatt harmincöt filmet készített színészként, forgatókönyvíróként és rendezőként. Mindenki rögtön felismerte a tehetségét, és népszerűsége egyre nőtt. Egy évvel később már heti 1250 dollárt keresett. Azután 1918-ban vallami hallatlan dolgot művelt. Aláírta a szórakoztatóipar első egymillió dolláros szerződését. Gazdag volt, híres volt, és ő volt a világ leghatalmasabb filmkészítője
– huszonkilenc éves vénség létére.

Chaplin azért vált sikeressé, mert nagy tehetség volt, és hihetetlen lendület hajtotta. Ám ezeket a vonásokat a tanulékonysága táplálta. Szüntelenül arra törekedett, hogy fejlődjön, tanuljon és tökéletesítse szaktudását. Még akkor sem ült meg a babérjain, aikor a világ legnépszerűbb és legjobban fizetett előadóművésze lett.

Chaplin így magyarázta a tökélesedés utáni vágyát egy interjúban:

„Amikor valamelyik filmem bemutatóját nézem, mindig éberen figyelem, min nevet a közönség. Ha például több közönség sem nevet egy kunszton, amit én mókásnak szántam, egyszeriben sutba hajítom azt a tréfát, és igyekszem rájönni, mi volt a hiba az ötlettel vagy a kivitelezésével. Ha halk kuncogást hallok valamin, amiről nem hittem, hogy vicces lesz, megkérdezem magamtól,
miért jutalmazták azt a bizonyos dolgot nevetéssel.

A fejlődés vágy meghozta Chaplinnek az anyagi sikert, és kiválósághoz vezetett mindenben, amit csinált. Azokban a korai időkben a szórakoztatás csodájaként ünnepelték munkásságát, később pedig zseniális komikusként nyert elismerést. Ma sok filmjét mesterműnek tekintik, és Chaplint minden idők egyik legnagyobb filmkészítőjeként értékelik. James Agee forgatókönyvíró és filmkritikus így írt róla:

„Chaplin munkáját a legfinomabb pantomim,
a legmélyebb érzelem és a legszívszaggatóbb költészet jellemezte.”

Ha Chaplin, sikeressé válva, fennhéjázó önteltséggel cserélte volna fel tanulékonyságát, a neve egy sorba került volna Ford Sterlingével vagy Ben Turpinével, a némafilmek olyan csillagaival, akik mára csaknem feledésbe merültek. Chaplin azonban folyamatosan fejlődött és tanult színészként, rendezőként, és végül vezető filmesként is. Amikor tapasztalatból rájött, hogy a filmkészítők ki vannak szolgáltatva a stúdiók és a terjesztők lénye-kedvének, Dougla Fairbanksszel, Mary Pickforddal és D. W. Griffith-szel együtt megalapította saját vállalatát, a United Artists-ot. A filmvállalat mind a mai napig működik.

(John C. Maxvell:
A vezető 21 nélkülözhetetlen tulajdonsága)

Fejlődésed határozza meg, ki vagy.
Kiléted határozza meg, hogy kit vonzol.
Vonzásköröd határozza meg sikeredet.

Az odafigyelésre és olvasásra szánt idődet nagyjából a tízszeresére becsüld annak az időnek, amit beszéddel töltesz! Ez biztosítani fogja, hogy a folytonos tanulás és önfejlesztés útján haladj. (Gerald McGinnis)

Az a lényeg, amit akkor tanulsz meg, amikor már mindent tudsz.
(John Wooden)

Elkötelezettség
Ez különbözteti meg a cselekvőket az álmodozóktól

Aki megelőzte saját korát

Michelangelo fantasztikus életet élt. Talán a nyugati civilizáció legnagyobb – de legalábbis legnagyobb hatású – művésze volt ő, aki szobrásznak született. Egyszer azt mondta, hogy a kőfaragószerszámok iránti szeretetet a szoptatós dajkája tejével szívta magába. Első érett mesterművét,
a Pietát, huszonegy esztendős korában faragta,
Dávidot pedig harmincéves kora előtt készítette el.

Harmincas évei elején Michelangelót Rómába hívatta II. Gyula pápa, hogy egy fényűző pápai sírboltot faragtasson vele, de aztán inkább egy festészeti tervezet kivitelezésére kérte fel. Michelangelo először el akarta utasítani, mert semmi kedve nem volt egy tucat figurát festeni egy kis vatikáni kápolna mennyezetére. Noha gyerekkorában festői képzésben is részesült, a szenvedélye a szobrászat volt.
Amikor azonban a pápa nyomást gyakorolt rá, vonakodva elfogadta a megbízatást.

A tudósok úgy vélik, Michelangelo vetélytársai jártak közbe azért, hogy ő kapja meg a munkát, remélve, hogy vagy elutasítja, és akkor elveszíti a pápa kegyét, vagy elvállalja, és lejáratja magát. Mihelyst azonban Michelangelo elvállalta a megbízatást, szívvel-lélekkel elkötelezte magát mellette, és a tervezetet kibővítette a tizenkét apostol egyszerű megfestéséből
egy több mint négyszáz alakot és a teremtés könyvének kilenc jelenetét ábrázoló képpé.

A művész négy kínkeserves éven át, a hátán fekve festette a Szixtuszi-kápolna mennyezetét. És nagy árat fizetett érte. A munka maradandóan károsította a látását, és felőrölte az erejét.

Michelangelo szavaival:
„Négy sanyarú esztendő és több mint négyszáznál nagyobb figura után oly vénnek és elnyűttnek éreztem magam, mint Jeremiás. Csupán harminchat éves voltam,
a barátaim mégsem ismertek rám abban az öregemberben, akivé váltam.”

Michelangelo elkötelezettségének széles körű hatása volt. Mivel kedvére tett pártfogójának, a pápának, további megbízásokat is kapott a Vatikántól. De ami még lényegesebb, hatalmas befolyást gyakorolt a művésztársadalomra. A Szixtuszi-kápolna freskóit oly merészen és eredeti módon festette meg, olyan tökéletesen dolgozta ki, hogy hatására számos festőtársa - köztük a tehetséges festőművész, Raffaello is – megváltoztatta a stílusát.
A művészettörténészek szerint Michelangelo mesterműve
örökre megváltoztatta az európai festészet irányát.
És megalapozta éppoly jelentékeny hatását a szobrászatra és az építészetre is.

Michelangelo tehetsége kétségkívül lehetőséget nyitott a nagyságra, ám a művész hatóereje elkötelezettség nélkül elenyésző lett volna. Magas szintű elkötelezettsége egyaránt megmutatkozik a finom részletekre és az átfogó összképre fordított figyelmében. Amikor megkérdezték tőle, miért dolgozik oly szorgosan a Szixtuszi-kápolna egy sötét zugán, amit soha senki nem fog látni,
Michelangelo egyszerű válasza így hangzott: „Isten látni fogja.”

(John C. Maxvell:
A vezető 21 nélkülözhetetlen tulajdonsága)

"Ki saját koráért megtette, mi tőle telt,
mindenkor üdvös lesz annak élete."
(Johann von Schiller)

"Az ekötelezettség önt belénk új erőt. Nem számít, mi sújt minket - betegség, szegénység vagy szerencsétlenség-, sosem vesszük le szemünket a célról."
(Ed McElroy)

Pozitív hozzáállás
Ha elhiszed, hogy képes vagy rá, sikerülni fog

Több, mint verejtékezés és ihletettség

A Life magazin az évezred első számú emberének nevezte. Találmányainak száma elképesztő: 1093. Több szabadalom birtokosa volt, mint bárki más a világon? Hatvanöt éven át megszakítás nélkül évente legalább egyet bejegyeztetett. Ő fejlesztette ki a modern kutatólaboratóriumot is.

Az illetőt Thomas Edisonnak hívták.
A legtöbb ember az alkotó lángésznek tulajdonítja Edison képességeit,
ő maga viszont a kemény munka érdeméül tudta be.

“A lángész – jelentette ki – egy százalék ihletettség és kilencvenkilenc verejtékezés.”
A sikerében egy harmadik tényező is közreműködött: a pozitív hozzáállás.
Edison optimista ember volt, aki a legjobbat látta mindenben:

“Ha mindazt megtennénk, amire képesek vagyunk ,
a szó szoros értelmében ámulatba ejtenénk magunkat.”

Amikor tízezer próbálkozásra volt szüksége, hogy megtalálja a megfelelő anyagot az izzólámpához, ő ezt nem megannyi kudarcnak tekintette. Minden egyes kísérlettel információhoz jutott arról, hogy mi nem válik be, és közelebb került a megoldáshoz. Sosem kételkedett benne, hogy meg fogja találni a megfelelő anyagot. Meggyőződése jól összegzi a következő kijelentése:

“Az élet vesztesei közül sokan olyan emberek, akik nem ismerték fel,
milyen jártak közel a sikerhez, amikor feladták.”

Edison pozitív hozzáállásának talán legékesebb példáját láthatjuk abban a módban, ahogyan egy tragédiát felfogott, amely a hatvanas évei végén következett be. A laboratórium, amelyet a New Jersey állambeli West Orange-ban épített, világhírű volt. A tizennégy épületből álló együttest találmánygyárnak nevezte. A főépület hatalmas tömegű volt – méretre nagyobb, mint három futballpálya. Ezen a hadműveleti bázison gondolta ki ő és személyzete a találmányokat, fejlesztették ki a kísérleti példányokat, gyártották le a termékeket, és innen szállították azokat a vevőknek. A laboratórium a modern kutatás és gyártás mintapéldánya lett.

Edison szerette ezt a helyet. Minden percet ott töltött, amit csak tudott. Sokszor ott is aludt, az egyik laboratóriumi asztalon. 1914 egyik decemberi napján azonban szeretett laboratóriuma kigyulladt. Miközben odakint állt és nézte a lángokat, a beszámolók szerint így szólt:
“Srácok, menjetek, és hívjátok ide a mamátokat! Az életben nem fog többé ehhez hasonló tüzet látni.”
A legtöbb ember összeomlott volna, de nem így Edison. “Hatvanhét éves vagyok – nyilatkozott a tragédia után -, de nem túl öreg az újrakezdéshez. Már sok hasonló dolgon keresztülmentem.” Újjáépítette a laboratóriumot, és további tizenhét esztendőn át folytatta a munkát.

(John C. Maxvell:
A vezető 21 nélkülözhetetlen tulajdonsága)

Ha Edison nem lett volna pozitív személyiség, sosem ért volna el ekkora sikert feltalálóként.

Azok az emberek, akik bármilyen foglalkozásban maradandó sikert értek el,
szinte valamennyien pozitív életfelfogásúak voltak.

Ítélőképesség
Vess véget a megoldatlan rejtélyeknek!

Aki mindig a dolgok mélyére ásott

Marya Sklodowska mindig szeretett a dolgok mélyére ásni. Lengyelországban töltött gyermekkorában imádott iskolába járni és tanulni. Amikor a szülei elveszítették tanári állásukat és kosztosokat fogadtak megélhetésükért, Marya órák véghetetlen során át segédkezett a házimunkában. Ám ez nem akadályozta meg abban, hogy első helyen végezzen középiskolai osztályában. – Pedig a vizsgáit oroszul kellett letennie.

Mivel a továbbtanulás elérhetetlen volt számára, nevelőnő és magántanár lett. Valamiképpen sikerült elég pénzt félretennie, hogy támogassa a nővére párizsi orvosi tanulmányait. Aztán ő maga is Párizsba költözött, hogy Sorbonne-on tanuljon. Két évvel később évfolyamelsőként végzett fizikából.
További egy éves tanulással diplomát szerzett matematikából.

Ekkoriban fordított figyelmét teljes munkaidőben a kutatásra, egy francia ipari társaság számára végezve kísérleteket. Valódi szenvedélye azonban az uránium-sugárzás titkának kutatása volt.
Miközben jobb laboratóriumot keresett, Marya megismerkedett Pierre-rel, azzal az emberrel, aki férje és kutatótársa lett. Valószínűleg hallottál már Marya Sklodowska-ról, de alkalmasint azon a néven ismerted meg,
amelyet Pierre Curie-vel kötött házasságát követően szívesebben használt:
Madame Marie Curie-nek nevezte magát.

Madame Curie tovább folytatta munkásságát a radioaktivitás területén (a kifejezést is ő alkotta), s lerakta az alapokat a magfizika és a korszerű orvosi radiológia tanulmányozásához.
Amikor pdig Pierre 1906-ban balesetben életét vesztette,
Marie Curie lankadatlanul tovább dolgozott, és számos további áttörést hajtott végre.

“Az élet egyikünk számára sem könnyű – mondta egyszer. – Na és aztán! Nekünk attól még kitartónak kell lennünk, és mindenekfelett bíznunk kell önmagunkban. Hinnünk kell, hogy adottságunk van valamihez, azt a dolgot meg is kell valósítanunk.”

Kutatásai hatalmas elismerést szereztek számára:
15 aranyérmet, 19 tudományos fokozatot és két Nobel-díjat (egyet fizikából, egyet pedig kémiából).
Madame Curie állhatatossága nem csupán tudásvágyában mutatkozott meg szembeszökően, hanem kutatásai gyakorlati alkalmazásában is. Az első világháború alatt figyelemmel kísérte, mi történik a harctereken, és felismerte, hogy az általa felfedezett technológia segítene életeket menteni. Irene lányával (aki később szintén elnyerte a Nobel-díjat) kifejlesztette a röntgen-radiografiát, majd mozgalmat indított, hogy a tábori kórházakat szereljék fel röntgenkészülékekkel, és 150 technikust ki is képzett ezek használatára.
Curie a Párizsi Egyetem Rádiumintézetének megalapításában is segédkezett.
Amellett, hogy ellenőrizte az intézet laboratóriumának felépítését, a felszereléséhez szükséges pénzt és anyagokat is előteremtette Európában és az Egyesült Államokban.

Madame Curie megfigyelése szerint:

“ Az életben semmitől sem kell félnünk. Csak meg kell értenünk.”

Intelligenciája és ítélőképessége lehetővé tették számára, hogy megértsen és felfedezzen számos olyan dolgot, amelyek pozitív hatást gyakoroltak világunkra.