Elkötelezettség
Ez különbözteti meg a cselekvőket az álmodozóktól

Aki megelőzte saját korát

Michelangelo fantasztikus életet élt. Talán a nyugati civilizáció legnagyobb – de legalábbis legnagyobb hatású – művésze volt ő, aki szobrásznak született. Egyszer azt mondta, hogy a kőfaragószerszámok iránti szeretetet a szoptatós dajkája tejével szívta magába. Első érett mesterművét,
a Pietát, huszonegy esztendős korában faragta,
Dávidot pedig harmincéves kora előtt készítette el.

Harmincas évei elején Michelangelót Rómába hívatta II. Gyula pápa, hogy egy fényűző pápai sírboltot faragtasson vele, de aztán inkább egy festészeti tervezet kivitelezésére kérte fel. Michelangelo először el akarta utasítani, mert semmi kedve nem volt egy tucat figurát festeni egy kis vatikáni kápolna mennyezetére. Noha gyerekkorában festői képzésben is részesült, a szenvedélye a szobrászat volt.
Amikor azonban a pápa nyomást gyakorolt rá, vonakodva elfogadta a megbízatást.

A tudósok úgy vélik, Michelangelo vetélytársai jártak közbe azért, hogy ő kapja meg a munkát, remélve, hogy vagy elutasítja, és akkor elveszíti a pápa kegyét, vagy elvállalja, és lejáratja magát. Mihelyst azonban Michelangelo elvállalta a megbízatást, szívvel-lélekkel elkötelezte magát mellette, és a tervezetet kibővítette a tizenkét apostol egyszerű megfestéséből
egy több mint négyszáz alakot és a teremtés könyvének kilenc jelenetét ábrázoló képpé.

A művész négy kínkeserves éven át, a hátán fekve festette a Szixtuszi-kápolna mennyezetét. És nagy árat fizetett érte. A munka maradandóan károsította a látását, és felőrölte az erejét.

Michelangelo szavaival:
„Négy sanyarú esztendő és több mint négyszáznál nagyobb figura után oly vénnek és elnyűttnek éreztem magam, mint Jeremiás. Csupán harminchat éves voltam,
a barátaim mégsem ismertek rám abban az öregemberben, akivé váltam.”

Michelangelo elkötelezettségének széles körű hatása volt. Mivel kedvére tett pártfogójának, a pápának, további megbízásokat is kapott a Vatikántól. De ami még lényegesebb, hatalmas befolyást gyakorolt a művésztársadalomra. A Szixtuszi-kápolna freskóit oly merészen és eredeti módon festette meg, olyan tökéletesen dolgozta ki, hogy hatására számos festőtársa - köztük a tehetséges festőművész, Raffaello is – megváltoztatta a stílusát.
A művészettörténészek szerint Michelangelo mesterműve
örökre megváltoztatta az európai festészet irányát.
És megalapozta éppoly jelentékeny hatását a szobrászatra és az építészetre is.

Michelangelo tehetsége kétségkívül lehetőséget nyitott a nagyságra, ám a művész hatóereje elkötelezettség nélkül elenyésző lett volna. Magas szintű elkötelezettsége egyaránt megmutatkozik a finom részletekre és az átfogó összképre fordított figyelmében. Amikor megkérdezték tőle, miért dolgozik oly szorgosan a Szixtuszi-kápolna egy sötét zugán, amit soha senki nem fog látni,
Michelangelo egyszerű válasza így hangzott: „Isten látni fogja.”

(John C. Maxvell:
A vezető 21 nélkülözhetetlen tulajdonsága)

"Ki saját koráért megtette, mi tőle telt,
mindenkor üdvös lesz annak élete."
(Johann von Schiller)

"Az ekötelezettség önt belénk új erőt. Nem számít, mi sújt minket - betegség, szegénység vagy szerencsétlenség-, sosem vesszük le szemünket a célról."
(Ed McElroy)