A szenvedély erősíti az akaraterőt!
Egy történet a szenvedélyről:
Egyszer egy szenvtelen fiatalember kereste fel a nagy Szókratészt,
és futólag odavetette neki:
- Ó, nagy Szókratész, a tudásért jöttem el hozzád.
A filozófus levitte magával az ifjút a tengerhez, belegázolt vele, azután harminc másodpercre a víz alá merítette. Amikor hagyta a fiatalembert feljönni levegőért, kérte, hogy mondja meg újra, mit akar.
-A tudást, ó nagy bölcs - köpködött és prüszkölt az ifjú.
Szókratész újra a víz alá nyomta, csak most egy kicsivel hosszabb időre. Többszöri alámerítés és felelet után a filozófus újra megkérdezte:
-Szóval mit akarsz?
A fiatalember ekkor már fulladozott:
- Levegőt. Levegőt akarok!
-Jól van - válaszolta Szókratész. - Nos, amikor annyira akarod a tudást,
mint az imént a levegőt, akkor majd megkapod.
és futólag odavetette neki:
- Ó, nagy Szókratész, a tudásért jöttem el hozzád.
A filozófus levitte magával az ifjút a tengerhez, belegázolt vele, azután harminc másodpercre a víz alá merítette. Amikor hagyta a fiatalembert feljönni levegőért, kérte, hogy mondja meg újra, mit akar.
-A tudást, ó nagy bölcs - köpködött és prüszkölt az ifjú.
Szókratész újra a víz alá nyomta, csak most egy kicsivel hosszabb időre. Többszöri alámerítés és felelet után a filozófus újra megkérdezte:
-Szóval mit akarsz?
A fiatalember ekkor már fulladozott:
- Levegőt. Levegőt akarok!
-Jól van - válaszolta Szókratész. - Nos, amikor annyira akarod a tudást,
mint az imént a levegőt, akkor majd megkapod.
A szenvedély semmivel sem pótolható. Ez az akaraterő fűtőanyaga.
Ha elég elszántan vágysz valamire, képes vagy összeszedni az eléréséhez szükséges akaraterőt.
Ilyesfajta vágy pedig kizárólag úgy élhet benned, ha szenvedélyre gyúlsz.
Ha elég elszántan vágysz valamire, képes vagy összeszedni az eléréséhez szükséges akaraterőt.
Ilyesfajta vágy pedig kizárólag úgy élhet benned, ha szenvedélyre gyúlsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése