A szenvedély erősíti az akaraterőt!

Egy történet a szenvedélyről:

Egyszer egy szenvtelen fiatalember kereste fel a nagy Szókratészt,
és futólag odavetette neki:

- Ó, nagy Szókratész, a tudásért jöttem el hozzád.

A filozófus levitte magával az ifjút a tengerhez, belegázolt vele, azután harminc másodpercre a víz alá merítette. Amikor hagyta a fiatalembert feljönni levegőért, kérte, hogy mondja meg újra, mit akar.

-A tudást, ó nagy bölcs - köpködött és prüszkölt az ifjú.

Szókratész újra a víz alá nyomta, csak most egy kicsivel hosszabb időre. Többszöri alámerítés és felelet után a filozófus újra megkérdezte:

-Szóval mit akarsz?

A fiatalember ekkor már fulladozott:

- Levegőt. Levegőt akarok!

-Jól van - válaszolta Szókratész. - Nos, amikor annyira akarod a tudást,
mint az imént a levegőt, akkor majd megkapod.

A szenvedély semmivel sem pótolható. Ez az akaraterő fűtőanyaga.
Ha elég elszántan vágysz valamire, képes vagy összeszedni az eléréséhez szükséges akaraterőt.
Ilyesfajta vágy pedig kizárólag úgy élhet benned, ha szenvedélyre gyúlsz.